Miután hazánkban a kutyatartók  egyre jelentősebb hányada a veszettség elleni oltás mellett a kombinált oltást is preferálja, a parvovírusos bélgyulladás egyre inkább háttérbe szorul. Ennek ellenére elsősorban gyepmesteri telepeken, menhelyeken járványos formában, szórványosan felüti fejét.

A parvovírusos bélgyulladás 1978-ban robbanásszerűen terjedt el az egész világon. Kimondottan a kutyát betegíti meg. A fiatal egyedek fogékonysága a legjelentősebb, de néhány fajtát a fogékonyság szempontjából kiemel a szakirodalom: rottweiler, amerikai pit bull terrier, staffordshire terrier, dobermann-emelett azonban számtalan más fajtatiszta és keverék kutya áldozatává vált már a vírusnak.
A parvovírust nagy fertőzési potenciával áldotta meg a természet, így nagyobb egyedszámú oltatlan populációk esetében, gyorsan járvánnyá alakul. Az  agresszív,  szervezetet rövid idő alatt lezsaroló betegség  esetén a szakszerű állatorvosi ellátás ellenére is igen magas a mortalitás.

Tünetek:

• Bágyadtság, levertség
• Láz
• Étvágytalanság
• Hirtelen föllépő heveny hányás, gyorsan súlyosbodó hasmenés, mely egyre hígabbá, vízszerűbbé válik, az esetek több mint felében  a parvora jellemző  bűzös szagú lesz. A megbetegedett állatok a fentiek miatt rövid időn belül jelentős folyadék-elektrolit – és tápanyagveszteséget szenvednek el, emiatt gyorsan legyengülnek.
• Olykor  sokkos állapot is bekövetkezhet
• Kölyköknél gyakran hirtelen halál jelentkezik, következményes szívizomgyulladás miatt.

Fertőzés:

A vírust a fertőzött bélsár közvetíti az egyedek között, mely fertőzés szájon át, a széklet benyalásával történik meg. A parvovírus igen ellenálló, a talaj beszáradt porában hónapokig  fertőzőképes maradhat.
A fertőzésátvitel szempontjából hangsúlyozni kell a ragályhordozó tárgyak fontosságát, utalva a cipőre, ruházatra illetve bármely más tárgyra, amely a vírussal érintkezett.(Ez a magyarázata ,hogy miért kell a kizárólag lakásban tartott kutyákat is védőoltásban részesíteni!)

Kezelés:

A beteg kutya állatorvosi kezelésének megkezdése nem tűr halasztást. A  betegséggel szembeni küzdelemben túl sok lehetőség nincs a szakember kezében, jellemezően a tüneti kezelés és a szervezetet támogató életmentő terápia alkalmazása az elsődleges.
Másodlagosan lehetőség van úgynevezett  passzív immunitást adó szérum szervezetbe juttatására, amelyek már kész ellenanyagokat tartalmaznak a vírus ellen, így javíthatják a fölépülés esélyét. Mindezek ellenére , mint már föntebb is többször volt rá utalás, annak a kutyatartónak, akinek kutyusa megkapja a betegséget, föl kell készülnie a terápia hosszát tekintve az elhúzódó állatorvosi kezelésre, a kutyus életesélyeinek tekintetében pedig mindkét lehetőségre.

Amely kutya fölépül a parvovírusos bélgyulladásból, több évre védetté válik a betegséggel szemben.

Megelőzés

Miután a betegség védőoltással megelőzhető, ezért nagyon fontos 6-7 hetes korban elkezdeni a kölykök vakcinázását.(Hivatkozás a kölyök kutyák oltásai c.cikkre!),illetve felnőtt korban is évente kombinált oltással védhetjük meg kutyusunkat.A megelőzés részét képezheti még, hogy kölyökkutyával mindaddig elkerülendők a más kutyák által látogatott területek, amíg a kölyökkori  teljes immunizáláson nem esnek át.