A tenyésztők kivétel nélkül ismerik(hírből vagy saját tapasztalatból) - okkal rettegnek is tőle-, a hétköznapi kutyatartó szinte semmit nem tud róla.

Elsősorban idősebb kutyákban előforduló betegség, de itt is vannak kivételek, így akár az első  vagy második tüzelésen átesett kutyusnál is kialakulhat.
Kifejezetten a tüzeléshez köthető betegség (a párzásnak nem kell bekövetkeznie!). Igen alattomosan fejlődik ki, ezzel együtt a végkifejlet is kérdéses, mely sokban függ a kutyus általános állapotától.
Sok esetben a fedeztetés is megtörténik, és a gazdi abban a boldog tudatban számolja  a heteket, hogy a kutyus nemsokára egy szép alommal ajándékozza meg. Így amikor az ellés helyett a méhkivétel kerül sorra, döbbenten állnak  a történtekkel szemben.

A betegség tünetei az esetek többségében a gazdik számára a kezdeti stádiumban nem  minden esetben megfoghatók,  illetve sokszor csak jó néhány nap elteltével tulajdonítanak jelentőséget nekik, pedig az idő jelen esetben fontos tényező!

Mik azok a tünetek, amire a gazdinak oda kell figyelni? A kutya:

• a tüzelés a megszokottól eltérő lehet: intenzívebb, erősebben festődő, elhúzódó vérzés
• bágyadt, kedvetlen, nem motiválható
• a megszokottnál többet iszik!!!!!
• láz lehetséges, de nem jellemző
• hányás, hasmenés csak előrehalodott állapotban jelentkezhet

Nézzük  a kórfolyamatot! A tüzelési időszak alatt a méh E. Coli baktériumokkal fertőződik be, melyhez nem szükséges a párzás. Általában megelőzi a méhnyálkahártya cisztás elfajulása. Az idő előrehaladtával a cisztás hólyagok fölrepednek, az intenzívebb vérzés következtében   az átlagosnál erősebb hüvelyvérzést eredményeznek. Ez a véres miliő különösen fogékony táptalajt biztosít a kórokozóknak. Ezt követően néhány hét, 1-2 hónap után  kialakul a gennyes tartalom a méhben. A gennyes méhből fölszívódó toxikus anyagcsere-termékek  a fenti tüneteggyüttest eredményezik.

Az ultrahang-készülékek megjelenésével az állatorvosoknak megvan a lehetőségük a betegség gyors differenciáldiagnosztikájára, és a mielőbbi terápiára.

A gennyel telt méhszarvak ...

 
…és a tartalmuk...

A kezelésére két lehetőség van a gyakorlatban:

• Az állat egészségmegőrzése szempontjából a legoptimálisabb megoldás a méh és petefészek műtéti eltávolítása. A betegség következtében kialakuló toxikus állapot miatt a műtéti beavatkozás sürgősségi műtét kategóriába tartozik. Kritikus állapotú kutyáknál azonban egy-két napos, az operációt megelőző roboláló infúziós kezelés szükséges lehet.
• Gyógyszeres kezeléssel is lehet próbálkozni, több kevesebb sikerrel. Ezek a készítmények a nyakcsatornát megnyitják és a méhfalizomzat összehúzódását idézik elő. Miután az állat élete forog kockán, én személy szerint ehhez a megoldáshoz csak abban az esetben nyúlok, ha a kutyus gazdija teljes mértékben elzárkózik a műtéti megoldástól.

Szerző: dr. Bőr Tamás